vék áp!

• Blog oldal
• Archívum
• 

Sajterror

Baj van a világgal..

vagy velem a világban..

vagy csak a franciákkal a világban..

vagy a világgal a franciákban...

Ki tudja, de egy biztos: mielőtt hazautaztam az ünnepekre , elég volt egy nap a tömény francia-tudatból ahhoz, hogy a repülőtér várótermébe érve már egy kávét sem akartam vásárolni a büfében, mondván, hogy egyetlen euro centtel sem vagyok hajlandó tovább növelni idén ennek a csigaevő bandának a GDP-jét.

Minden a külvárosi vonaton (t.i. RER) zajló sztrájkkal kezdődött és frissen vásárolt sajtok kukába hajításával végződött…szomorúan..

Az gondolom senkinek nem újdonság, hogy a sztrájk a francia lélek erősítője, olyan ez nekik mint a magyaroknak a pálinka és a gulyás…a nemzeti öntüdat része. Szinte már vallásos tisztelet övezi a szakszervezeteket, amelyek ezt nem restek kihasználni és szépen lassan észrevétlenül behálózzák a kollektív tudatot azzal a baromsággal, hogy márpedig nekik joguk volt/van/lesz a demokrácia mindennemű eszközével élni, többek között a sztrájkkal is. Ezért a francia polgár nemhogy nem ideges, ha hering-üzemmódban kell hazatérne a munkából 1óra várakozás után, hanem csendben még talán közös felhábordását is kifejezi a tömegközlekedésben dolgozók alacsony bérét illetően. Csak az akadályozza meg őket a lelkesedésben és a karlengetésben, hogy jobbkezüket egy iPhone foglalja le, balkezükben pedig valószínűleg egy MacBook-ot rejtő drága táskát szorongatnak. Üvöltő sztereotípia?? Neeeem, megfigyelés, empírikus tapasztalatokon alapuló kijelentés!

Beszúrnék ide egy röpke megjegyzést. A iPhone az olyan a párizsi ’plebs’ szintjén,  mint jobb párizsi körökben az elegáns cipő vagy táska…ha nincs, nem is létezel. Hiszen, ha nem tudod öt percenként frissíteni a facebook státuszod, vagy nem tudod feltölteni a 2 perce készített fotót a frissen szőrtelenített lábadról, akkor hamar a társadalom perifériáján találod magad, egyedül álldogálva a sarokban rejtegetvén apró semmirekellő nokiádat. Sanyarú világ van.

Mit mondok én erre? Semmit. Szarok bele. Megjegyzés vége.

Abba kevésbé, hogy lemaradtam az utolsó vonatról, ami reggel 9:30-kor ment el. Pumpa fel. Kissé morózus tekintettel rohanok a kasszához, kérdezem, akkor most hogyan is jutok be a városba kéremszépen, mert van egy repülőgép, amit el kéne érnem. Ez látszólag nem hatja meg a kedélyes sztrájkolót, annyira nem, hogy elkezd kioktatni a köszönés fontosságáról, amikor a kasszához érek. Nem mondom, pofája az van, az enyém meg hirtelenben leszakadt…van képe ilyenekkel jönni…én meg lekésem a gépemet, mert ő nem akar dolgozni…Inkább nem vetem papírra, hogy én miről akartam kioktatni, mert egy egész monológ volt a fejemben a szrájkról és a francia viselkedésről. Gondoltam megkímélem…magam. 3 óra, 24 euró, vonat, metró, busz és máris a reptéren vagyok. Aznap csak hajóval nem utaztam.

A második felháborodás-hullám a repülőtéren ér utol és végképp az elkeseredettség mély gödrébe taszít….s lám ott is maradok egy ideig.

Némi tehénből és kacsából készült terméket még vásárolok a reptéren. Édesapámat akarom meglepni. Ő a gourmand definíciója számomra. Ez mondjuk leginkább azt jelenti, hogy minden olyat megeszik, amit én egy hideg pisztolycsővel a halántékomon sem kóstolnék meg. Mentségére legyen mondva, hogy a legjobb férfi szakács akit ismerek. A konyha jamesbond-ja. Nem fél semmitől és bármi sül is ki a történetből, az biztos, hogy Ő büszkén távozik az asztaltól. Neki biztos, hogy izlett.

Szóval kacsa, sajt, csokoládé. Megjött a mikulás. Zsákmányommal büszkén vonulok a biztonsági ellenőrzés felé. Se olló, se folyadék (kivéve a  feszülő hólyagomat), se atombomba . Bemagoltam én, hogy mit lehet, meg mit nem. Jólképzett világpolgár vagyok. Önkéntelenül is bugyira vetkőzöm az ellenőrzésen. Megtanultam, hogy minden alapozóban egy titkos biólógiai fegyver, minden bébiételben egy szúróeszköz utazhat és hogy a melletem ülő X százalékban hordozza az újinfluenza vírusát. Fel vagyok én készülve, testileg-lelkileg. Laptop ki, kabát le…fémtelenítés.

Hiába minden igyekezet, bűnös vagyok, sajtot akarok felvinni a gépre…meg kacsát, de nem ám  folyékony fajtát, hanem a darabosat. Kiderül, sem a darabos kacsámat, sem pedig a lágy kecskesajtot nem vihetem fel a gépre. KHM…NA MOSTMÁR ELÉG A VICCBŐL! - gondolom magamban…aztán hangosan is gondolom.

Aszongya nekem a nő „ca passe pas”, azaz ez nem megy át. Kérdem, és miért?? Ez hol van kiírva, hogy sajtot nem lehet bevinni (ha nem folyékony vagy pasta állagú?)

Teljes közöny, nyílván abszolúte nem sajnálja az euróimat, amit kidobni készülök a kukába. Ő nem. Az én szívem meg hasogat. Látja az elkeseredett ábrázatomat, erre ezt javasolja, hogy egyem meg - két camamber sajtot és egy doboznyi kacsát zsírjában, franciásan.

Lehet, hogy bélcsavarodásban halkan eltávoztam volna WizzAir budapesti járatán.

Nézek rá. Viccel? Nem viccel. Kuka. A szegény kacsa hiába zabálta magát hülyére.

Felhúzom magam, kiborul a bili, rá a zsákra, amiből kibújik a szög, sőt még a  fogam fehérjét is kimutatom…Mostmár nem vagyok rest hangosan méltatlankodni. Átmegyek a kapun. Pi-piii. Anyád. Hozzám ne érjél vazze! Ja, persze, még a csízmámat is vegyem le.

Én hülye, hogy mennyire figyelmetlen vagyok...nesze nektek...hogy bírtok ebben az utazós lábszagban dolgozni? Kész biológiai fegyver ez is. Mindegy, szenvedjetek, este úgyis vár a kuka, mindenféle finomsággal, drága parfümökkel, kozmetikumokkal és egy kis piával. Habzsidőzsi.

Nehezen tudom elképzeni, hogy egy adag kacsamáj hogyan változtathat egy repülőt öngyilkos merényletté…azt meg még kevésbé látom át, hogy egy adag sajt hogy képes erre..

Bár lehet, hogy trappista átmegy csak a kemember nem…az túl „folyékony”…legalábbis a jóféle.

Vagy hogy van ez? Tessék már elmagyarázni…tessék már külön táblázatot kifüggeszteni, hogy mely típusú sajtokat lehet felvinni a fedélzetre pontosan!!!!

"Kedves utasaink, tájékoztatjuk önöket hogy a lágysajtok semmilyen formája nem megengedett a fedélzeten, nem csak azért mert szúrófegyver, illetőleg méreg helyezhető el benne, hanem mert BÜDÖS…"

Bejegyzés vége. Anyád. STOP.

TIPP: hogyan csempésszünk francia sajtot:

1. Vásároljunk egy baguettet

2. helyezzük bele a sajot szeletelve (a szenvics alapú ételek megengedettek...)

2. A sajt borítását gondosan csomagoljuk el,

3. otthon a szenvicsből varázsoljuk elő darabjaiban a sajtot és helyezzük vissza a csomagolásba, óvatosan eltávolítva a kenyérdarabkákat

4. Kész is az ajándék

Jó étvágyat hozzá!

dancing with the leaves

Every morning on my way to the train station…trees are getting more nude every day…
I’m stepping on the lonely skeletons of fallen leaves…watching them day after day…melting down into the ground…like fallen memories melting into my soul…

…I’m listening to my steps…I’m listening to my heart…beating the rhytm of life
…so I'm just just dancing…with the leaves….with my memories…with the street…with my past…

The past is not something lost…it’s never a waste, it’s never a mistake…PAST is what YOU ARE…

Your past is in your cells…graved into your brain, your soul…so deep, so strong…

Don’t try to forget the past’s suffers and deceptions…
Don’t try to make the scars disappear…let them show you who you are…let them make you stronger…

Your past is your autumn…just let the old leaves fall down and cover your autumn path for a while…
Don’t try to make them dissappear…let them lay on the ground…breath in their smell…

Let the bad memories wrap your mind…deny them, fight them…accept them…learn from them…BREATH…

Look at your autumn path, look at your past…it’s more coloured with all those fallen leaves…red, yellow, brown…it’s beautiful…autumn is not the end…it’s the beginning!!

’Cause you’ll see…Spring will come…and the remainings of the leaves left on the ground…will make the spring grass greener…like the accepted faults and deceptions...will make YOU stronger…

Spring will come…you know it, you feel it...new leaves will grow…

Spring always comes…this is the nature’s rhytm …it’s your heartbeat….dance with it, laugh with it…FOLLOW IT!

…and just be patient…till YOUR SPRING really arrives…


written on a sunny November afternoon in Paris
by E
18/11/09

#68

Nyugovóra tér a lélek...de csak az Mert Hiába csukom le a pillák tűfokát és zárom össze a mai felvonás függönyét Mögötte egy gondolat megmássza az agykérgem tekervényeit és nem hagy nyugodni. Ugrál, egyik vonulatról a másikra, billeg és átugrik a bal agyféltekémről a jobbra...aztán vissza...csak hogy ott legyen...

Érmék

Érmék…folyamatosan pörgő érmék…fej vagy írás, igen vagy nem, egy vagy nulla…fekete vagy fehér

Nincs más választás

Jó lenne, ha az élet nagy kérdései mind eldontendő kérdések lennének, amit megválaszolhatnánk egy érme feldobásával a vak szerencsére bízva…a baj az azonban, hogy a legtöbb kérdés eldöntésére az életben még egy 16oldalú dobókocka sem lenne elegendő…

 

Milliónyi kérdés és milliónyi válasz, tengernyi bizonytalanság és csupán egy maroknyi biztonság.

Szavak

Súlytalan szavak

Súlyos következményeik

Sokszor annyira összecsapnak a fejed felett a hullámok, hogy a nagy rohanásban és a válasz keresésében elfelejted feltenni a kérdést…azt a kérdést, amiért valójában egész életedben rohansz…azt a kérdést, ami definiál téged…amit nem dönthetsz el egy érme feldobásával…habár azt sem tudod, hogy mi az…csak abban vagy biztos, hogy ezernyi megoldás lehet.. Ezért sosem hagy nyugodni a sok ‘mi lett volna ha’

Sosem hagy nyugodni a gondolat, hogy lehetne másképp is…HA

HA akkor, ott, Úgy döntesz és nem Így

Ha akkor ismered magad eléggéHa akkor van bátorságod

Ha akkor okosabb vagy

Ha…. 

Haszontalan az elmélkedés ezen, hiszen megy az idő, az élet rövid és önmagad definiálgatása közben már nem is érdekel valójában, hogy merre mész…sodródsz és nem irányítasz, okoskodsz, de nem cselekszel…fájlalod a sebeid, de meg sem próbálod lenyelni a keserű tablettát, hogy aztán gyógyító erejével elmulassza a fájdalmadat….Reménykedés helyett siránkozol, cselekvés helyett analizálsz, nevetés helyett könnyeket hullatsz… 

definíció: egyedül

Egyedül...

Ez a szó miért bír sokszor olyan erős pejoratív tartalommal….miért szorul össze a gyomrunk, ha csak erre az állapotra gondolunk? Azért, mert gyengék vagyunk? Azért mert szükségünk van az állandó támaszra, a megerősítésekre? Azért mert félünk? …vagy csak azért mert emberek vagyunk.

Igen, én egyedül vagyok…de nem azért mert nincsenek barátaim, vagy családom, aki mellettem áll…nem, határozottan nem ezért.  

Azért vagyok egyedül, mert a saját életem főhőse vagyok…véres, szakadt atlétában, lógó fegyverrel, izzadtan… és senki sem helyettesíthet, senki nem hozhatja meg a döntéseimet és senki nem érezhet helyettem. Én vagyok Spiderwoman, Catwoman…én vagyok Scarlett, az elfújta a széből…én vagyok Mary Poppins, összecsukott esernyővel repülök…én vagyok Én.

 

Egyedül vagyok…és senki nem ismer

Egyedül vagyok…magamat sem ismerem

Egyedül vagyok…

Egyedül vagyok együtt veled, veletek és köztetek...

És ti is egyedül vagytok, még ha fogom is a kezetek... 

Karcolat

Karcolat 

 

Kérdezd meg nyugodtan

Hogy mit hoz a holnap

S engedd meg most

Hogy csókkal válaszoljak

 

Ha talán egyszer

Máshoz köt "véletlened"

Gondolj rám néha

Ha behunyod a szemed

 

Bennem örökre

Be lettél zárva

Bevéstelek Téged

Minden porcikámba

nem lesz

nem lesz semmi

nem lesz minden

nem lesz öröm

ahogy hittem

nem lesz napfény

nem lesz rémség

nem lesz semmi

mi reménység

Bilincs?NINCS...

Bejegyzek:

 

Hogyaszongya

Meleg van, agyament meleg

Én meg ülök, tüdőm egy cigiért kiállt...de én meg se hallom...mert ÉÉÉN sosem szokom rá, ÉÉÉÉN nem...

ÉÉÉN sosem gyötröm Miattad Magam...

ÉÉN nem leszek a fáradtlelkű, tépázott öntudatű nő, ÉÉNN nem leszek OLYAN, mint ŐK...

Mert ÉÉÉN én vagyok, leszek....de hogy előtted voltam-e azt nem tudom

Jövök-megyek az eszemben

Beindítom a ventillátort...hozzá a fantáziám...tengerpart, fuvallat, kézfogás, csókok

Messze járok, s közben a Józsefváros átölel...s valahol messze, bennt a limbikus rendszerem körül bekapcsolod az emlékeim...átölelsz miközben rettegek...undorodom, hagyjál már békén!!!!

....visszazuhanok a madárcsicsergés és a villamos zaja közé

Lehet, hogy útállak és közben mégsem engedlek el?

Útállak...  mert a szeretet jobb kezemet a bal lábamhoz bilincselte és láncraverve vergődtem sokáig... és útállak, mert csupa kék-zöld folt lettem miattad...és te csak nevetsz és nem nézel hátra és nem is hallod már a csörömpölést...

Milyen barát az ilyen??? Milyen szeretet hullik így alá oly mély barlangokba, ahol a visszhangban örökre eltűnik??

Szeretet volt-e ez valaha...vagy csak az elmémben létezett?

De hisz magamat vertem láncba....

És én magam nevetek magamon....

...én nem hallom a csörömpölést...mert nem is akarom...

Talán szerettem vergődni és szerettem a kék-zöld foltjaim....

Feszegetem a fránya bilincset...miközben tudom, hogy hol van a kulcs...

Hát van értelmetlenebb  dolog a világon a gyötrődésnél....amin csak mi magunk enyhíthetünk???

 

Talpra!...Mert Itt az idő...kinyitni, leszedni, levakarni, összeszedni, felállni...

...nevetni és mosolyogni...

...és a foltokat elfeledni!!!

 

Bilincs? Nincs! Lépj ki

Kilincs? Te magad!! Lépj be

 

Búcsú a hegektől

Álljon itt egy újabb szerzemény amatőrpoéta tollam digitális tintája által no, szerettel és bátorításul Édesanyámnak, jómagamnak és küldeném mindenkinek aki szereti :)

Búcsú a hegektől

S lelkemben sorakoznak a hegek

Mint viharos hajnal verte

Tarajos fellegek

 

 

Változó elmém zavaros egén

Hullámzó mintájú madár rajok

Tompán üvöltenek bennem

A végtelen Jajok

 

 

Szalad a beton, suhannak a fák

Horizont nélküli tájba bámulok

Rohamot fújnak a régi képek

Sötéten vihogó démonok

 

 

Kósza lettem végül, reményteli vándor

S ha szívem órája csörömpöl

Eltűnök a széllel

Mint fényében a kámfor

 

 

Nem várok semmit és nem is nézek hátra

Nem haragszom többé

A rohanó világra

 

 

Szívem morzsáit összeszedem végre

S rábízom hamuját

A bizonytalan szélre

 

 

Kövessetek bátran múltbeli képek

Életem ritmusa már nem üti zenétek

Veletek többé nem cimborálok

S ha úgy adja az Élet

Fogom a kottám

S egyedül muzsikálok

 

 

Mert értsétek meg végre,

Öreg s furcs démonok

Nélkületek vagy veletek

ÉLNI

Ugyanúgy AKAROK

Meghalt a Király, éljen a király

Meghalt Jacko...meghalt és azonnal fel is támadott

Szerettük még talán tiszteltük is, hiszen megváltotta a popvilágot, "járt a holdon" ha nem is a vizen, és keresztre is feszíttetett többször a sebészkés alatt...

Minden okunk megvan rá, hogy gyászoljuk és ő, mint minden ember meg is érdemli!!

DE: felfedezni véltem egy nagyon gusztustalan tulajdonságát az embereknek és erre most Jacko nagyon jó példa: ez a "meghalt a király, éljen a király" effektus:

Milyen érdekes, hogy amig élt ő volt a rothadó arcú, leszbikus transzfesztita pedofil lebőgött, kivénhedt popsztár (legalábbis sokak szemében), most meg hogy sztárorvosának köszönhetően magához szólították elvis és johnny mellé...rögtön újra ő lett a pop királya és napokig vezető hírként szerepel mindenhol, a facebook, myspace, msn tele vannak RIP Michael kommentekkel...

Nincs is ezzel baj, hirtelen szeretjük, meraki ugye már alulról pengeti a húrokat azt szeretni kell, akkor is ha egy bedrogozott, összeaszott emberi roncs lett belőle. Beteg ez az embei faj, hogy mindennek az értékét akkor véli felfedezni, amikor már nincs a birtokában...melyik értelmes állat csinál ilyet?

Én szerettem Michaelt, mert sosem zavart, hogy hogy néz ki vagy hogy mit csinál, hány gyereket lógat ki az ablakon vagy hánnyal alszik egy ágyban. Csak és kizárólag az érdekelt hogy a zenéje, a táncstílusa, a videóklippjei áttörést jelentettek a popzenében...és sok számát imádtam, buliztam rájuk és sok emléket hordoznak ezek a zenék a szívemben.

A legszomorúbb ebben a történetben, hogy az elhalálozás nagy 'biznisz' főleg egy visszatérésére készülő popsztár esetében, szerintem soha ennyi Jacko klipet vagy számot nem játszottak, soha ennyi lemezt nem adtak el...ezen valakik még sokat fognak keresni...szomorú, de így van...szegény Michael meg még kis sem veheti a részét mondjuk egy orrvisszavarrás formájában. Szemét egy világ van, büdös és kapitalista. pfuj

Azt hiszem én sem néztem még ennyi videoklipet tőle...rengeteg okos dologról énekelt és főleg nagyon sokat a rasszizmusról! Akkor mi a frászért operáltatta át magát??? Nem az lett volna az igazi "sportemberség", ha feketeként néz szembe a rasszizmussal?

Ez így olyan mintha a kismellűek jogaiért küzdenél két hatalmas implantátummal és mély dekoltázzsal az első sorban....

...nem hiteles...így nem

vagy csak kompenzálni akart egész életében, mert behódolt ennek a hülye eszmének, ami bemagyarázza az embereknek, hogy a több pigmentanyag csökkent agyi kapacitással jár??

A másik dolog, ami tegnap ütött szíven...

152 ember vesztette életét amikor lezuhant egy airbus...

Őket nem gyászoljuk együtt? Lehet, hogy nem tettek annyit, sőt az is lehet, hogy az ég egy adta világon semmit sem tettek ezért a világért....

...mindössze annyit, hogy emberek voltak...

..önmaguk maradtak...a bőrszínükkel...a szenvedéseikkel...a kirekesztéssel...

Ők voltak...

Nyugodjanak mind békében...!!!

 

 

 

 

dai-mónika

Ime egy régi elmélkedés, legyen íme közzétéve a népnek vala, Hvala! :):

Hétvégén láttam egy filmet (Az Aranyiránytű)...buta fantasy, szombati agyropi a két tejeskávé mellé...mégis meglepően bölcs gondolatok voltak benne :) A film Philip Pullman 'Az Északi fény' című regénye alapján készült. A történet egy könyvtrilógia része, amely nagy felháborodást váltott ki a katolikus egyház köreiben. A filmből állítólag kihagyták a vallási vonatkozású részeket, mert főleg fialataloknak, mese gyanánt készült (Bár állítólag a film így is arra sarkallja a gyerekeket, hogy olvassák el a könyvet, ami majd eretnek tanokat hírdet a számukra...persze)Szóval a történet egy olyan párhuzamos világban játszódik, ahol az embereket egy-egy állat formájában követi a lelkük (vagy legalábbis a lelkük egy része), az ún 'daimón'. A gyerekek daimónja alakváltó egészen addig, amig fel nem nőnek és a daimónjuk megállapodig, egy konkrét állat formájában. Ember és daimónja elválaszthatatlanok egymástól, az ember önmagában gyenge és sebezhető, viszont pont a daimónját keresztül érkezhet a gonoszság, a 'rontás' az emberekbe. A filmben van egy társaság (a könyben a katolikus egyház jelképével azonosítják), aki titkos kísérletekben próbálja a gyerekeket 'elvágni' a daimónjuktól ezáltal állítólag megóvva őket attól, hogy később a daimónjukon keresztül megkísértse őket a gonosz. A módszer egyenlőre nem tökéletes, így sajnos több gyermek odaveszik. A történetben egy különleges kislány, jegesmedvék, boszorkányok, emberek, daimónok együtt harcolnak eme különleges társaság ellen léghajókkal, kardokkal  egy varázslatos, kicsit középkori, gyűrűk ura utánérzésű világban. 

Érdekes gondolat, főleg, ha belegondolunk, hogy mit is jelent a görög daimón (magyarul démon) szó, amely bizonyos filozófiai szemlélet szerint az emberi személyiség "sötétebb" oldala. Nem meglepő ez, főleg azután, hogy a szó hallatán feláll a szőr az ember hátán - köszönhetően nem utolsó sorban a rengeteg filmnek, amelyek telepumpálta a képzeletünket a sötétség minden rémes teremtményével, többek között a démonokkal is. De miért is olyan ilyesztó ez a szó? Hiszen bizonyos értelemben ez mindegyikünben benne lakozik...Kicsit kutatkodtam minden tudás forrásánál, a 21.századi bölcsek megkérdezésével megvilágosodtam...aki hasonló tudásbővítére vágyik, az nézze meg itt, hogy mit ír a Wikipédia a "démon" szój jelentéséről. Persze nem lepődünk meg azon, hogy az ókori görögök és a Biblia mennyire másként értelmezi a démonok létezését az emberek életében. A Biblia számára a daimon maga a gonosz, míg a görögök szerint az embernek létezik jó, az őt megóvó és rossz démonja is. Ennél kicsit még filozófikusabban, az emberi szellemben ez a következőképpen nyílvánul meg: "A logosz és a daimón: a rejtetlenítő és a rejtő:...A daimón mint rejtő az azonosság megbontója""A logosz: az újraazonosító. Az azonosságot helyreállító. Kirekeszti az azonosságot (a személyiség önmaga iránti érzékenységét) megzavaró idegent, a pszeudo-azonost, leleplezi a hamis azonosságot."A logosz: a megismertető, a feltáró, a titkot leleplező, a megjelenítő, a jelenné tevő. (A logosz a rejtetlenítő!)Heidegger: „Az igazság: rejtetlenség”Az igazság: a személyiség érzékenysége önmaga iránt. Az azonosság: érzékenység.Az önmagával azonos rejtetlen önmaga előtt.Az önmagával azonosban nincs helye a titoknak. A titok az önmagával való azonosság fellazulásával lép fel." (Tábor Béla írása)"Magyarul": A daimón minden, ami megakadályozza, hogy személyünk és személyiségünk eggyé válljon, minden, ami titkokat rejt, minden, ami félelmet okoz, minden, ami visszatart...Az aki önmagával azonossá válik, megismeri magát. Az aki önmagával azonossá válik, nemcsak magát, de másokat, a világot is könyebben képes megérteni...Ez valójában nem a démonjaink nélkül, de azok megismerésével, elfogadásával, beolvasztásával érhetjük el...

A démonunk, tehát valahol tényleg a rossz oldalunk és tulajdonképpen az ő sugallmazására teszünk meg dolgokat, melyeket nem kéne, melyek nem egyeznek az evilági értékrendekkel, az egyházi értékrenddel. A démonunk enged a kísértésnek, valójában miatta 'hibázunk'. Miatta lépünk félre, miatta vagyunk mohók, türelmetlenek, miatta követünk el mindent, amit a tízparancsolat megtilt...

De ugyanakkor a démonjaink miatta fejlődünk is, tanulunk a hibáinkból, változunk meg, miatta nyer értelmet a jóság valakiben, miatta vagyunk képesek másképp látni a világot...."shadow proves the sunshine" - azaz az árnyék a bizonyosság, hogy kisütött végre a nap...Így ne akarjuk magunkról leválasztani a nyakunkban ülő károgó varjút, vagy sikító keselyűt...ne akarjunk elfutni a nyomunkban loholó párduc, tigris elől...ne akarjuk csapdába csalni a minket idegesítő cincogó rágcsálókat...de barátkozzunk össze velük, próbáljuk meg megérteni, hogy hogyan kerültek oda, hogy miért vannak ott, hogy mit akarnak tőlünk és hogy mitől fognak végleg tovább állni...Éljünk velük együtt és ne haragudjunk rájuk, ha újból és újból rossz tanácsadók, de köszönjűk meg nekik, hogy általuk egyre jobban megismerjük önmagunkat és hosszú, idegesítő jelenlétük után megértjük, hogy mit miért tettünk...Ilyen démonok az emlékeink is...Végigkísérnek minden pillanatot, a vállunkon üllnek vagy éppen üvöltenek a fülünkben, néha nem hagynak továbblépni, lefogják a kezünk, és gyakran vicsorgó fenevadakként az utunkba állnak...Csak mi látjuk őket, csak mi tudjuk, hogy ott vannak...senki nem érti meg, hogy néha milyen nehéz velük...rendetlen banda...Azonban, ha megpróbáljuk megtagadni őket, ha megpróbálunk türelem és gondolkodás nélkül megszabadulni tőlük, megpróbálunk olyanná válni, akik eredetünknél fogva nem vagyunk...akkor elgyengülünk...és szépen lassan elveszítjük a harcot, boldogtalanok leszünk. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk, el kell fogadnunk a bennünk élő jót és rosszat egyaránt, úgy, hogy annak egyensúlyából egy teljes személyiség, egy minden értékrend szerint "jó ember" legyen...Ezért nézzünk csak szembe a 'daimónunkkal'...reméljük, hogy ha többé már nem vált alakot, akkor egy számunkra kedves állat formájában követ majd végig az úton... 

monologus biologus

E-mailben a következő kérdést kaptam nemrégiben :

"...ha jol latom te biologus vagy. Meg tudod nekem azt mondani, hogy miért fújodik fel a béka, ha cigit raknak a szájába?"

pisisre röhögtem magam... de legalábbis megkönnyeztem ezt a kérdést

Natessék, puffneki...érdemes volt ezért hosszú, keserves éveken keresztül tanulni...ez az általános nézet egy biológusról: Az biztos olyan békaboncolós, nyúlfülbőlvéreztetős, formalinszagú ember, aki tudja, hogy milyen virág van az út mellett és fejből vágja hogy milyen speciális alnemzetségbe tartozik az a soklábú 'izé' a sarokban... Hát elárulok egy titkot, ami lehet hogy némelyeket mélyen meg fog döbbenteni, míg másokban egy világ dől össze:

A biológusok nem ilyenek...szerintem már jó régóta nem ilyenek, valószínűleg Arisztotelész óta (aki mindet tudott...merugye bármely egyetemi előadássorozat úgy kezdődik hogy 'már Arisztotelész is leírta, hogy...feltételezte, hogy") .

Szóval milyenek is a biológusok valójában: ezek olyan naplopók, akik azzal töltik mindennapjaikat, hogy az állam és euró-púnió pénzén próbálják kielégíteni az emberiség (de leginkább saját maguk) tudásvágyát

Vannak a "bokorugró" típusúak, akik egész életüket a 'vadonban' élik, távcsővel (avagy adott esetben nagyítóval) a kezükben hajkurásszák az állatokat (illetve adott esetben növényeket :) és boldogan próbálják bebizonyítani 20-30 éven keresztül, hogy a cocinella septempunctata (becenevén katicabogár) a pöttyeinek számai alapján diszkriminálandó az "6 pöttynél kevesebbel rendelkező bogarak" alcsaládjából és átsorolandó az "6-10 pöttyel rendelkező bogarak" alcsaládjába...valaki ugyanis 200évvel ezelőtt nem számolta bele a a katica szemhéja felett elhelyezkedő két pöttyöt és így tévesen rossz alcsaládba került...ugyan azóta új nevet kapott, de még mindig folyik a vita a kutatók között, hogy eme két pötty valóban igazi pötty vagy csak ún. pseudo-pötty, ami tudományos alapon nem számít pöttynek....szegény Katica, hát mérnem hagyják már élni

A másik tipikus fajtája a biológusnak a "kémcső-mosogató", illetve modernebb nevén: "A hatásvadász", aki mindenféle varázslatos módon, milliókat érő készülékekkel állít elő mások számára teljesen érthetetlen eredményeket, táblázatokat, grafikonokat és sok-sok számot...

Minnél hosszab és misztikusabb neve van egy metodikának annál fenszibb kutatónak érezzük magunkat: Sodium-dodecyl-sulpfate poliacrylamide gel-electrophoresis ....aha, azért ez már egész jól hanzik, nem? Minnél több érthetelen rövidítést tartalmaz a publikációnk és minnél hosszabb a címe (legalább 3soros) annál biztosabbak lehetünk benne, hogy a többi kutató elismerően fog bólogatni a konferencián...hogy miért? mert fingjuk nem lesz róla, hogy miről szól az a szar, amit mi itt büszkén magyarázunk :-)))

És ne felejtsük ki a biológus szakma utolsó mohikánjait, azokat, akik egyikben sem voltak igazán jók, ezért kitaláltak maguknak egy új tudományágat: ez a faj az ökológus :-)) Teljesen triviális elméleteket, mondhatni axiómákat fogalmaznak meg mindenféle bonyolult matematikai modellben...és szabadidejükben grafikonokat rajzolnak: pl.: minnél nagyobb területet vizsgálunk, annál több állatot fogunk találni....hát igazán köszönjük... :)  

Hát ez a biológus...hogy ez neki mér' jó azt nem tudjuk...de a flexibilis munkaidő és a rengeteg fizetett utazás a konferenciákra...nem is olyan rossz, ha megbarátkozunk a diplomás minimálbérrel...örökre :-)

Senkit nem állt szándékomban bántani a kategorizálással...az önirónia egy csodálatos dolog :-))

anti-poszt

Ki a frásznak az ötlete volt "a tölcsér formájú pizza"???? A reklámszöveg: "sohasem láthattál ehhez fogható pizzát úgyhogy...!"

Hogy mi vaaaan?

A tulajdonos hosszú álmatlan éjszakákat töltött azzal, hogy valami igazán különleges ötlettel rukkoljon elő a pizzázóban, ami egyszerűen csak dögunalmas lapos pizzákat szolgál fel naponta, juj, de gáááz...

Mignem egy gyanútlan hajnalon keze ügyébe kerül a konyhai müanyag tölcsér...és akkor megszületett az ötlet...végre. Felnéz a naracslevéből, látszik a tekintetén a sejtelmes megkönyebbülés...bámulja a tölcsért, mint doktor house a botja fejét egy titokzatos kór megfejtése közben...

"tölcsért csinálok a pizzámból"...juhéj

Ez már majdem olyan jó érzés mint a "tartósan sima hónalj nyújtotta szabadság", amit oly sokáig élvezhet minden Nő, ha a megfelelő borotvát vagy izzadásgátlót használja...

Ja és mint tudjuk, az egész szart sem ér, ha a "nők izzadnak" mint ahogy azt az ismeretlen autóban kuksoló parfümkészítő bácsi okosan megállapította...

Már az is sok, ha hetente egyszer bekapcsolom a tévét...

Hogyaszongya a Mónika show-ban az egyik "színészpalánta": "há' Józsikám, hát ő mondta...A saját szájával mondta, no"...és te meg kinek a szájával mondod??? Jaj, barátom!!

Egyedül a politikusok képesek valamit  nem a "saját szájukkal" mondani..ez nem egyszerű művelet, de nekik általában sikerül...

Én akkor most a saját száJAMmal mondom, hogy igyekszem hamar visszatérni a hülye írásaimmal...egyesek örömére...akiknek meg nemörömére, azok meg ne örüljenek, No

Ezt nem számítom egy normális posztnak, ez olyan anti-poszt...olyan mint az anti-anyag, csak kicsit kisebbet durran :-)) ...bemelegítésként

g.over

ap-ropó: láttam az Andjalok és DMonokat, már bizseregnek az újjaim, hogy írjak róla...de most dógozom...és a tudomány oltárán áldozom fel időmet a megvilágosodás útján...grr

„Esetenként a villamos hirtelen fékezésre kényszerül…”

„Esetenként a villamos hirtelen fékezésre kényszerül…”.  

A fejed repülne tovább, a lábaidat próbálod szilárdan megvetni a talajon….az egész tested tehetetlenül bukik előre…  fogalmad sincs hogy mibe kapaszkodj… egy korlát sehol, a lelógó kapaszkodókat nem éred el…

 …nem akarsz a körülötted állókba kapaszkodni, nem akarod az ő egyensúlyukat is megzavarni…  azt akarod, hogy ezen a kurva villamoson egyszerűen csak neked is jusson egy tenyérnyi fogódzkodó…nem kérsz sokat…csak hogy valaki azt mondja: "jöjjön ide, itt van még egy kis hely"…ahol nincs büdös, elférek és nem esek pofára amíg elérek ahova elérek….  Az elesés lehetősége a tehetetlenség jelenségéből fakad….a tehetetlenség pedig a tömegvonzásból…

….a tömegvonzást nem tudjuk megváltoztatni…g-vel zuhanunk a föld felé…

A tehetetlenségből adódó kellemetlenségeken viszont szabad akaratunkból változtathatunk…például kapaszkodunk...

A tömegvonzás olyan mint a ránk kirótt sors…van és kész, tetszik vagy nem tetszik…de azért mi megpróbálunk nem elesni vagy ha már semmit nem tehetünk, tompítani az esést, erről szól az egész móka…egy küzdelem az ellen, hogy két pofával csapódjunk a padlóba….  

Aztán néha, ha elővigyázatlanok vagyunk és nagy önbizalmunkban vagy épp elkeseredésünkben elfelejtünk megküzdeni a saját kapaszkodóinkért… éppen akkor fékez a villamos…és reméljük, hogy sokan vannak körülöttünk akik megtartanak, mert saját magunkra már nem számíthatunk.  

Ha egyszer már megtörtént ez veled…soha többé nem felejted el azt a kiszolgáltatottságot, ahogy egyik vállról a másikra csapódsz…

Így hát most már fékezhet bármikor, bármilyen hirtelen az a fránya villamos…  én megküzdök a saját helyemért és inkább megtartok másokat ha kell, úgy ahogy engem is megtartottak…  

Ahogy Seneca mondja: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötőbe tart”

Nagy igazság, de mi van, ha több kikötőt is kiszemeltél és a széltől és a hajód gyorsaságától függően akarsz dönteni…ez nagyobb szabadság vagy inkább veszélyes bizonytalanság?  

Egy biztos…a vihar senkinek sem kedvez… kivéve ha túléljük…

…mert ha túléljük, halhatatlanokká válhatunk… a megmaradt árbócot győzelmi jelképként a  fejünk fölé tartva üvöltve ülünk a hajó romjain és többé már nem félünk semmitől…  

nem várjuk, hogy arra jöjjön egy hajó vagy helikopterrel mentsenek….úszni kezdünk, tudatában annak minden veszélyével…jönnek a cápák, elfáradunk, kiszáradunk, elsüllyedünk…

de nem várunk a csodára… küzdünk...ha túléltük a vihart, túlélünk majd mást is…  

Az élet nem az a film, ahol a szerencsétlen, negatív eseményeket nagy és csodás dolgok követik… általában….az élet inkább az a film, ami a székhez szegez, miután elsötétül a vászon, minden alkalommal újra és újra töprengésre késztet és újragondoltatja veled a céljaid…és talán még az is előfordulhat, hogy utólag, amit szerencsének gondoltál átokká, teherré válik, a balszerencséd pedig csodává… 

Lehet hogy a fékek, viharok, akadályok ellen nem tehetsz, de rajtad is múlik, hogy mi lesz a tanulsága az utadnak…bárhova is vezet...  

Nem kell állandóan keresni a boldogsághoz, megelégedéshez való ösvényeket....mert lehet hogy a boldogságod titka maga az út, ha megtanulod elfogadni...

könnyed búlcsú 2008

Az év jelszava:

"Találd meg önmagad!"...állati elcsépelt és baromi okos.. amikor éppen magad alatt vagy, elhagytak, elhagytál, nincs pénzed, egyedül érzed magad mint vörösszegfű a fideszgyűlésen...na akkor, akkor ez a látszólag hasznavehetetlen, túláltalános szarságot zengi mindenki körülötted..."örülj neki, hogy nincs pasid, csajod, legalább önmegvalósíthaszt..találd meg önmagad". Te meg csak nézel magad elé és azt mondod: önkifejezés ide vagy oda, mi az istent csinálok majd, amikor megint egyedül gyűröm magam alá a párnát lefekvéskor...egy rongyos fabatkát (...ami a Batman fábol készült kicsinyített változata egyébként - csak ezt nem sokan tudják) sem ér az egész , ha nincs akinek megmutassam, amit egyáltalán ki akarok fejezni olyan rettenetesen önmagamból.. 

Itt van elásva az a bizonyos kutya...büdös egy kutya...merthogy tessék felfogni, hogy az önmegvalósítás lényege valójában nem az, hogy másoknak megmutassuk, hogy mi aztán nem akármilyen Janik vagyunka gáton...

Olyan Janikká akarjunk inkább válni, akik nem simán állni akarnak a gátakon, hanem azokat páros lábbal akarják taposni...egészen addig amig le nem dőlnek...

Hogy ez egészséges formában mit is jelent, az nemsokára kiderül, de előbb nézzük az "önmegvalósítók" kóros eseteit:

- vannak a "kompenzálók": ezek úgy működnek, mint az indítógomb a flippergolyóhoz. Minnél tovább tartják lenyomva  annál messzebre repül...Ezek például azok a nők, akik szakításuk után egy héttel már egyetlen szabad órával sem rendelkeznek (minnél fájdalmasabb volt a szakítás annál kevesebb a szabadidejük), és az összes létező jóga és önmegvalósító tanfolyamra, főzőiskolába vagy önfejlesztő önképző, hímző körbe jelentkeznek. Futnak, Fitnesseznek (kipróbálják az összes újonnan kifejlesztett 'popsitapsi' aerobic programot) vásárolnak, átalakulnak.... A férfiaknál a hímző kör helyett pókerklub, vagy videójáték, fitnessz helyett extrémsport, öltözködés helyett autómotor...ilyen egyszerűek vagyunk...

- Ennél eggyel talán múlandóbb állapot a "bulizva felejtők" kategóriája, akik 'összenosztalgiázzák az összes létező ismerőst és kirúgják a ház oldalát...Ez az enyhe delíriumos állapot tart jó pár napig, hétig...esetenként hónapokig, de aztán fizikai kimerülésben elhullanak és jön a 'burning out'..vagy nem...és ezekből lesznek a jól imert "szingli' nők és a megrögzött agglegények... rohanó világunk, akár patetikusnak is mondható, ámde igen divatos kategóriái.. Ők a megsebbzett madarak, az ágaskodó, ideges lovak, akik félnek az emberektől, mert egyszer jól elverték őket egy csúúúnya nagy seprűvel...

- Aztán van a legszánalmasabb kategória: a "nyivákolók", akik egyszerűen mély önsajnálatba és messzemenő, részletes önostorozásba kezdenek. Utólag kielemeznek  minden szituációt, beszélgetést, érzést...és minden percben felteszik magukban a kérdést: "hol rontottam el??"... Annyi negatív energiát gyűjtenek maguk köré, hogy meghajlítják a teret...amivel a végén még esetleg az időben is képesek lesznek visszamenni és megváltoztatni, amit elcsesztek...de erre azért elég kicsi az esély, úgyhogy ezzel nem nagyon érdemes próbálkozni! :)

Én átestem azt hiszem minden típuson 2008-ban. Át kellett esnem rajtuk, amig rájöttem, hogy a lelki békédet sosem találod meg, ha tudatosan keresed...ő, (A Jani:) talál meg téged, amikor annak eljött az ideje... addig pedig tanulsz, tapasztalsz, szenvedsz, filozofálsz, sírsz és nevetsz magadon...

De én azt hiszem az én 'Janim' már közel jár hozzám...

...nem várok semmit és nem ígérek semmit, jöjjön az a 2009!!

:)

És álljon itt 2008 búcsúztatásához József Attila verse:

Nyár volt,

de mindnyájan fáztunk,

hát begyújtottunk a mesekályhába,

ott melegedett belém,

hogy VALAHOL, AHOVA ELÉRÜNK,

VÁR RÁNK A LÁNY, AKI MI VAGYUNK,

VÁR RÁTOK A LEGÉNY, AKI MEG TI VAGYTOK,

biztosan és észrevétlenül,

mint hóborított földeken a tavasz

és előjön és megigéz,

ha napszívünk kisüt szép homlokunkon

#55

Lépések…
Melyekkel haladunk...
Általában előre...és néha hátra
És gyakran meg is torpanunk..egy-egy pillanatra lefagyunk ..megtorpanunk a félelemtől...mert nem vagyunk felkészülve…mert nem tudjuk hirtelen, hogy merre tovább…megtorpanunk, mert az egyetlen faj vagyunk a rendszertani nagykönyv utolsó lapjáról kezicsókolom, aki töpreng, gondolkodik, elmélkedik, mérlegel és nem utolsó sorban szerencsétlenkedik…és toporog…egy helyben, a saját tengelye körül forgolódik intelligens főemlős módjára, amig nagynehezen el nem dönti, hogy merre tovább…

Ez egy különleges félelmi reakció, amit az állatok oly módon produkálnak, hogy hanyattvágják magukat és mozdulatlan, katatón állapotba zuhannak, halottnak tettetve magukat. Így az élő állatra vadászó ragadozóknak elmegy a kedve a zsákmánytól és szépen továbbál.

A fárol nem is olyan rég lemászott megzavarodott emberfia és lánya hasonlóképpen reagál kéremszépen. Ha valami megrémít, ha új és némileg bonyolult szituációba keveredünk, akkor gyakran az állatokéhoz hasonló katatóniába esünk. Megállunk, és egy kicsit csend lesz, nihil…legyünk éppen bárhol…nincs utcai zaj, nincs táncoló tömeg, nincsenek fecsegő barátok…nincsenek ízek vagy illatok…nincsenek színek…csak a saját lélegzetvételünk dübörgő hangja…csak a képek a szemünk előtt, ami rövidfilmként pereg (a tragikomikumtól a drámán keresztül a szatíráig lehet ez bármi…de általában nem túl szórakoztató)
Az első pillanatban minden értelmes gondolat elhagy..
Aztán jön a kellemetlen szívdobogás, az a fura érzés a gyomorban…a kétségbeesés, hogy nem tudunk megoldást, hogy nem tudjuk merre tovább, hogy nem fordíthatjuk vissza az időt…hogy ami történt, az már örökre a múlt és mi minden sercegő és kiégni készülő idegsejtünkkel tiltakozunk az elfogadás ellen…drámadrámadráma

 

#54

 

szárnyakat növesztett a csend, de benne ott lapul a remény

hangosan zenél a szélvihar, s átsüvít a fejemen

nem tudom hogyan, de szarka ül a lelkemen

 

károg, rikácsol, nem hagyja repülni testemet

súlyával összetöri vágyaim

lassan szegi szárnyaim

csak üvöltenék, hogy ne nézzen rám senki

csak törnék-zúznék büntetlen

s a lelkem maradna töretlen

de én jövök, török, szeretek, megtörök, elveszek

és közben lelkemet formálják dúrva homokszemek

vágyak, remények, tündérmesék

közben hová lettetek?

hová temettelek?

 

2008.06.26.

 

 

Historia Metropolitana

A magyar nem is lovas-nemzet...a magyar az olyan tügymürühütymürü-nemzet..

hogy ez mit jelent pontosan? A tügymürühütymürü egy olyan játék, amelynek az a lényege, hogy ki tud minnél rövidebb idő alatt minnél kevesebbet haladni...azt is mondhatnánk, hogy a tökölődés és a az egy helyben ácsorgás mesterfoka... hát ez a tügymürühütymürü

ennél már csak az ugróiskola fordított változatát játszuk jobban: valaki dob egy kővel..és minnél nagyobbat dob (mond), annál többet kell visszafele ugrálni...hátrafele, szem nélkül, egy lábon...

jó móka... :)

imidzsváltást nekünk!!

ami még az imázsunkhoz jól passzol az a pesszi-maximalizmusunk (mindent szarnak gondolunk és...de sosem lehet elég szar :)

javaslat: üljünk ki kávézni mondjuk a Duna parton valahova és gyönyörködjünk a lemenő nap fényében fürdő várban (vigyázat: ilyesztően eredeti költői kép!!)

...és ezeket a pillanatokat ne rontsuk el állandóan valami hülyeséggel, valami megjegyzéssel a politikára, a szomszédra vagy a színesbőrűekre, ne beszéjünk a kisebbségi helyzetről, ne 'sámolyogjunk' (de jó szó, most alkottam..hangutánzó, yuhuu :) ...szóval ne sámolyogjunk folyton, hogy mitől lehetne jobb vagy hogyan tudnánk több pénz keresni...

ne!! most ne!

csak üljünk, néha csak üljünk.. kortyoljunk bele a kávéba és nézzünk a két szemünkkel kifelé a nagy okos fejünkből és örüljünk neki, hogy működik...mármint a fejünk, meg a szemünk..

élvezzük a pillanatot a világ gondjai nélkül, ne akarjuk megváltani a világot...magunkat akarjuk megváltani...kicsit...megmenteni, hogy nehogy 'sámolygókká' váljunk, savanyú nyálú sámolygókká, akik leszegett szájjal és vállakkal járnak a világban..csukott szemmel... és közben nyálcsorgatva sámolyognak...

sámolyognak a 4es metrón, állandóan valami bajuk van Budapesttel, Magyarországgal, a cigányokkal, a sarki fűszeressel...minden hajléktalan látványától fejhezkapós'hőbörgő-rohamot' kapnak...és közben észre sem veszik a felújított házat vagy egy jó kis kávézót a sarkon, a pofátlanul zöld fák alatt... az aszfaltba épült kutyasz*rt tanulmányozzák fejcsóválva ahelyett, hogy az újonnan ültetett muskátlikban gyönyörködnének (amit tudom, tudom, úgyis lehugyoznak a kutyák vagy kilopja a 'kisebbség')...

...na nem ám mintha én kivétel lennék...de néha azért ébredek, meg eszmélek... csipát kell mosni, szemből, kifele...mert a látáshoz a szem kell, egy tiszta szem (legalább egy és legalább hunyorogva):

ilyenkor meglátjuk milyen jó...egy zene, ami megmozgat..a kávé illata a dobozban...az ölelés a hosszú távollét után a pályaudvaron...egy nyári vihar...a habos sörök műanyag pohárban...fetrengés a fűben...ezüstszínű hajnalok...a közlekedési lámpák fénye a vizes aszfalton, amikor egyedül sétélsz haza reggel... egy reggeli a dunaparton...egy város, ami pezseg...

"Magyarok, fiatalok, kedves barátaim"! NE sámolyogjatok! menjetek ki a szabadba, nézzétek együtt a meccset igyatok sört, táncoljatok, tapsoljatok, csináljatok hülyeségeket...aztán üljetek fel az az éjszakaira és mosolyogjatok a bunkó ellenőrre és dícsérjétek meg a szép sárga mellényét...ballagjatok haza az albérletbe és nézzetek fel a csillagtalan budapesti égre...

szeressétek!!! és vigyázzatok rá, mert csak egy van belőle!!...Budapestből is...és az életből is!!

...már a múltkor sem hittem a reinkarnációban...

:-)

 

hajnali leltár

reggelbe nyúló félelem

hajnallal ébredő értelem

...enyém vagy

szeretet, féktelen

aranyporba tekert végtelen

...enyém leszel

halk suttogás, őszinte szavak

hőségbe forduló tavasz

...miénk vagy

 

íztelen pillanat, keserű emlékek

fűszerre áhító remények

...enyém vagy

bátor döbbenenet, színes hangzavar

minden kép, ami felkavar

...nekem

végtelen harsona, szívünk zajos otthona

az élet oly ostoba

...az vagyok vele

szemerkélő emlékek, villámló akarat

elvesztettem őket,

elvesztettem a szavakat...

 

2008. június 2.

reggeli költelem

A szívem hoztam el. Csinálj vele,

amit akarsz. Én nem tudok mást tenni

és nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,

csak a karom, mert nem öleltelek.

....

ha elkopott a lakktopánka egyszer

s ki megfoltozza, nem terem oly mester,

az utcasárba akkor se taposd.

(József Attila, Az én ajándékom, részletek)

 

Egyre várlak. Harmatos a gyep,

nagy fák is várnak és reszketek is néha,

egyedül olyan borzongós az éjjel.

Ha jönnél, elsimúlna köröttünk a rét

és csend volna, nagy csend,

de hallanánk titokzatos zenét,

a szívünk muzsikálna ajkainkon

és beleolvadnánk lassan, pirosan,

illatos oltáron égve

a végtelenségbe

(József Attila, Várlak)

....rámszakadt a kötet... :)